14:40 - írta Adhemar

A nullára csökkent margó, az elcsúszott oldalsó panel, és a ki-be lógó képek miatt elköltözött a blog:

www.tarsasjatekok.freeblog.hu

 

 

21:57 - írta Adhemar

I want, I want it, I want it. Ezt írtam körülbelül két éve a BGG-en a Condottiere játék megjegyzések rovatába. És most megvan! Ráadásul magyar nyelven. PaYa-nál csak 3900Ft. Ajánlom mindenkinek.

 

Pedig ez nem volt szerelem az első látásra. Sőt, egy kimondottan bosszantó játéknak tartottam az első parti után. Néhány hónapra rá viszont elsöprő sikert aratott egy kölcsönpéldány az osztálytársaim körében a az évről-évre ismétlődő néhány napos "osztálykirándulásunkon", és akkor én is megfertőzödtem. Azóta nem találkoztam vele, így a vonzalom nem múlhatott.

 

A most megvásárolható Condottiere a harmadik kiadás, ami nemcsak küllemében különbözik (alapvetően) az első két (tulajdonképpen egyforma) kiadástól, hanem a szabályaiban is. A szabályok meglehetősen eltérőek - már ahhoz képest, hogy ugyanarról van szó.

 

 

De előbb néhány szó a külcsínről. A doboz mérete telitalálat. Ennél kisebb boxba nem fért volna bele, ennél nagyobb felesleges lett volna. Sokkal kisebb, mint a régi kiadásoké. A térkép designjának változása szerintem nem érdemel szót, a kártyáké annál inkább. Az első kiadású kártyál nemcsak különleges hosszúkás formájukkal (amihez hasonlót pl. az Odin's Ravenben látni) vonták magukra a figyelmet, hanem ritka ízléses, korhű és hangulatos grafikájukkal. Ezzel szemben az új grafika nekem ötlettelennek hat, mégha végtelenül profi is a kivitelezése.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szabályok részletes összehasonlításához lusta vagyok. Ha felmerül konkrét igény, akkor persze megírom bárkinek. A cél, a kártyák kiosztása és a játék menete lényegében változatlan. Fontos különbség viszont, hogy megjelent egy új lap, az egyes erősségű Kurtizán, ami nem számít zsoldosnak. Aki a legtöbb kurtizánt teszi ki a csata folyamán, az választhatja ki az új ütközet helyszínét. Tél mellett már van Tavasz is, ami a legerősebb zsoldos erejét hárommal növeli. A Püspök ezentúl nem vet véget a csatának, hanemcsak a legerősebb zsoldost távolítja el a csatamezőről (vagy többet, ha azonos erejűek). Így, hogy hatalma csökkent, gyakoribb lett, 3 helyett 6 van belőle. Aki kijátszik egy püspököt, az áthelyezheti egyik régióról a másikra a játék őj elemét: a Pápai legátust. Ahol ő áll, ott nem törhet ki ütközet. A játék vége is megváltozott. Nem csak úgy lehet nyerni, ha három szomszédos régiót birtoklunk, hanem ha öt tetszőlegest. Örülök annak a változásnak, hogy új osztásnál kettő helyett csak egy többletlap jár régiónként. A régi szabály az egyébkéntz is jobb helyzetben lévőknek túlságosan kedvezett. Kb ennyi. Mindez kisebb dobozban, új, de még mindig szép (csak máshogy szép) grafikával. Akinek meg nem tetszik az új szabály, az játszhat a régivel: minden adott hozzá. Én is így fogok tenni - legalábbis egy-két alkalommal a nosztalgia kedvéért.

19:26 - írta Adhemar

Társasjátékot nemcsak venni lehet, hanem az "élénk" másodlagos piacnak hála, eladni is. Ha jól számolom, eddig 7 játékomat adtam tovább használtan. Az ő emléküknek szentelem e bejegyzést. Nincsenek jegyzeteim a vételi és eladási árakról, de általánossagban annyit mondhatok, hogy természetesen mindig az aktuális piaci ár alatt adtam el őket. Ennek ellenére összességében nem buktam rajtuk, sőt talán enyhén pozitív a szaldó, ugyanis nagyobb részüket akciósan vettem Németországban (közelebbről Trierben). Nem nyerészkedni akartam, csak éppen nem tudtam ellenállni a csábító árcéduláiknak, azután pedig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeimet. Még néhány megjegyzés bevezetőül:

• Kettő kivételével valamennyi játékot a három évvel ezelőtti 5 hónapos külföldi munkám alatt vettem, mikor az anyagi lehetőségeim kibővültek, szórakozási lehetőségeim viszont beszűkültek, így a társasjáték-vásárlásba öltem időm és pénzem.
• Kevés játék kapott második lehetőséget miután elsőre nem tetszett. Egy-egy próbajáték után adtam el a hétből négyet (?)
• Sok közöttük a BGG-n előkelő helyet elfoglaló, bonyolult játék. Abban az időben ugyanis szerettem a hosszú, agysejtedző game-ket, és arra számítottam, hogy baráti körömben majd rendszeresen tudok ezekkel játszani. Hamar kiderült, hogy nem alakul ki stabil társasjátékos köröm, másrészt az én ízlésem is változott, és kezdtem egyre többre becsülni az egyszerűen elmagyarázható, megérthető és átlátható játékokat.

Torres 

1. BGG helyezés: 81
2. vásárlás helye: Trier
3. eladási ár: a vételi ár felett, jócskán a piaci ár alatt
4. hányszor játszottam vele: 0 (egyszer egyedül, kétszer online)
5. miért vettem meg: akciós volt, dicsérték a BGG-en, akkoriban szerettem a bonyolult játékokat, Kramer-Kiesling tervezés
6. miért adtam el: borzasztó száraz és absztrakt, úgy gondoltam senkinek nem fog tetszeni az ismerőseim között (és nekem sem jött be)
7. megbántam-e: egyáltalán nem. A játékalkalmak számához képest így is túl sok nehezen emészthető játékom van 2-4 fő részére.

 

 

 

 

 

 

 

How Ruck 

1. BGG helyezés: 900
2. vásárlás helye: Trier
3. eladási ár: a vételi ár és a piaci ár alatt
4. hányszor játszottam vele: 0 (egyszer egyedül)
5. miért vettem meg: akciós volt, könnyed és szórakoztató kétszemélyes játékot kerestem
6. miért adtam el: tisztán szerencsejáték. Az tette be a kaput, mikor kiderült, hogy nemcsak a saját térfelemre tehetek kártyát, hanem az ellenfélére is.
7. megbántam-e: egyáltalán nem.

 

 

 

 

 

 

 

 

Maharaja 

1. BGG helyezés: 61
2. vásárlás helye: rpg.hu fórum, újonnan
3. eladási ár: a vételi ár és a piaci ár alatt, a jelenlegi áránál jócskán lejjebb
4. hányszor játszottam vele: 4 (mindig kétszemélyest)
5. miért vettem meg: akkoriban szerettem a bonyolult játékokat, nagyon szép, jókat olvastam róla a BGG-en, Kramer-Kiesling tervezés
6. miért adtam el: mindig kikaptam. Persze azután próbáltam hibákat keresni a játékban és ürügyeket az eladásra, de valójában ez volt szinte az egyetlen motivációm. Más tekintetben nem okozott csalódást. Érdekes, okos és valóban szép játék. A vereségek miatti frusztrációt félretéve, zózan ésszel csak annyit tudok ellene felhozni, hogy kissé kaotikus. Állandó legyőzőm azt mondta, hogy ő soha nem tervezett még egy körrel előre sem. Én igen, de ez többet ártott, mint használt.
7. megbántam-e: egyáltalán nem. Nem hiányoznak a vérrel, verejtékkel kivívott...vereségek.

 

 

 

 

 

 

 

Taj Mahal 

1. BGG helyezés: 25
2. vásárlás helye: külföldi rendelés
3. eladási ár: a vételi ár felett, de a piaci ár alatt (bontatlanul)
4. hányszor játszottam vele: 0 (más példányával kétszer, ebből egyszer közvetlenül az én Taj Mahalom eladása előtt)
5. miért vettem meg: ismét csak "akkoriban szerettem a bonyolult játékokat", jókat olvastam róla a BGG-en, Knizia a kedvenc tervezőm
6. miért adtam el: nem tetszett az eladást megelőző próbajáték. A Taj Mahal sok kicsi "ütközetből" álló hadjárathoz hasonlít, ahol még a későbbi győztes is legalább tucatszor veszít, és ez szerintem elég rossz szájízt hagy a játékosokban. A játék grafikája sem tetszett. Leginkább a sok kis műanyag Taj Mahallal és a műanyag gyűrűvel nem tudtam megbarátkozni (a Legot kivéve nem kedvelem a kis műanyag tárgyakat).
7. megbántam-e: nem. Ahogy már írtam, még így is maradt elég bonyolult játékom. Knizia azért még mindig a kedvencem. Mikor második alkalommal játszottam, akkor sikerült nyertem, de azután sem sírtam vissza a saját példányomat.

 

 

 

 

 

 

 

Royal Turf 

1. BGG helyezés: 165
vásárlás helye: külföldi rendelés
2. eladási ár: a vételi ár felett, de a piaci ár alatt
3. hányszor játszottam vele: 1
4. miért vettem meg: szerettem volna egy sok ember által játszható egyszerű játékot, Knizia
5. miért adtam el: nehéz megmagyarázni, kicsit hirtelen döntés volt. Egyetlen egyszer játszottam vele egy kétszemélyes (!) partit, holott nyilván nem ilyen kevés játékossal csillannak meg az erényei.
6. megbántam-e: nem, de fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lehet több játékossal.

 

 

 

 

 

 

 

Die Fugger 

1. BGG helyezés: 616
2. vásárlás helye: külföldi rendelés (még a külföldi utam előtt)
3. eladási ár: a vételi és a piaci ár alatt
4. hányszor játszottam vele: kb. 3
5. miért vettem meg: olcsó, de érdekes játékot kerestem. A Meutererrel együtt rendeltem. AZ bevált, ez egyáltalán nem. Régen írtam egy hosszabb értékelést róla a Játéklapra, de most nem találom az oldalon.
6. miért adtam el: nehéz megmagyarázni, kicsit hirtelen döntés volt. Egyetlen egyszer játszottam vele egy kétszemélyes (!) partit, holott nyilván nem ilyen kevés játékossal csillannak meg az erényei.
7. megbántam-e: nem, de fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lehet több játékossal.

   

 

 

 

 

 

 

Liberté 

1. BGG helyezés: 136
2. vásárlás helye: külföldi rendelés (még a külföldi utam előtt)
3. eladási ár: a vételi és a piaci ár alatt (már nem is gyártják)
4. hányszor játszottam vele: 1
5. miért vettem meg: szép, érdekes témát dolgoz fel, Tom Vasel agyondicsérte az ismertetőjében, tervezője Martin Wallace, akinek neve garancia egy érdekes játékra, egy különleges játékot is akartam birtokolni, mert addog a gyűjteményemben javarészt a leggyakoribb német típusú játékok szerepeltek.
6. miért adtam el: nagyon hosszú volt az első parti, és úgy láttam
7. megbántam-e: igen. Ha nem is a legjobb játék, de különleges, de fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen lehet több játékossal.

 

 

 

 

 

 

15:54 - írta Adhemar

Ja, azt múltkor nem is írtam, hogy PaYa született kereskedőként múltkor ügyesen rábeszélt egy Carcassonne folyó II. kiegészítő vásárlására. Nem kellett sokat győzködnie, régóta szerettem volna megvenni ezt mini kieget, de sokalltam a 2500 Ft-os árát. 900 Ft-ért viszont nem lehetett otthagyni. Eddig csak a Brettspielwelten játszottam vele, kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd élőben.

Vigyázni kell egyébként a Carcassonne kiegészítőkkel, mert szenvedéllyé válhat a gyűjtésük. De nem ez a fő baj, mert együttesen sem terhelik meg túlságosan a pénztárcát (mondjuk egy El Grande alajáték + kieg-hez vagy a Memoir'44 sorozathoz képest), hanem az, hogy minél több kiegészítővel játszunk egyszerre, annál áttekinthetetlenebbé és hosszabbá válik a szellemesen egyszerű alapjáték.

A folyó II. egyébként annyival nyújt többet a folyó I-nél, hogy az első három kiegészítő egy-egy ötelete megjelenik benne: az útmenti fogadó, a disznók a mezőn és a vulkán. És egy helyütt kettéágazik a folyó. De nem ezek miatt szokűs ezt vásárolni a folyó I. (azaz csak "folyó") kiegészítő helyett, hanem mert azt már nem kapni (2001-es).

És majd egyszer írok a Carcassonne diadalútjáról a volt munkahelyemen :)

18:32 - írta Adhemar

Az előző bejegyzésben említettem, hogy a Caylus Magna Carta nem bír azzal a tulajdonsággal, amit néhány más játékban (pl. Carcassonne, Ticket to Ride stb.) kedvelek, de akkor nem találtam nevet ennek a jellemzőnek. Azóta kicsit még gondolkoztam ezen, és azt hiszem meg is van a megoldás: intuíció alapján is játszható játékok, azaz intuitív játékok. Ezzel szemben állnak az analízist igénylő társasok, azaz az analitikus játékok.

Az intuitív játékok úgy képezik le a valóságot a játékmechanizus által, hogy a valós életben megismert logikát követi a játék menete. De intuitív lehet az a játék is, ami kellően egyszerű ahhoz, hogy a rendszerét könnyen átlássa a játékos.  Nem pusztán a szabályokra gondolok itt, hanem a játékban szereplő tényezők pl. nyersanyagok, pénz, épületek összefüggéseire vagy a metajátékhoz tartozó fogalmakra, mint a játékosok sorrende, a körök száma, a pontszámítás módja. Kellene néhány példa is: Carcassonne, Catan (túlnyomórészt), Fjords, Hacienda, Maharaja (komolyan), O Zoo le Mio, Through the Desert, San Juan, Ticket to Ride, Hera and Zeus, Adel verpflichtet. A számítógépes játékok közül is lehet példákat hozni: ide sorolnám a Settlerst (az elsőt :)), a Red Alertet és a korai focimenedzsereket.

Másfelől ott vannak azok a játékok, amelyeknek a logikája nem hasonlít a valóságban megismert rendszerekre, hanem csak ott létező kapcsolatok vannak benne, így átlátásuk nyilván nehezebb és alapos elemzést igényel. Ahhoz, hogy ezeket a játékokat élvezhetően játszuk, meg kell tanulni a játék fejével gondolkodni, belehelyezkedni a valósághoz nem hasonlító összefüggésrendszerébe. Példák az analitikus játékokra: Taj Mahal, San Marco (legalábbis a lapok kettéosztása), Louis XIV, Goa, Meuterer, Caylus Magna Carta, Carolus Magnus, Tigris & Eufrátesz. Számítógépes játék: Sim City, öööö...más nem jut eszembe.

Ahogy végignézek a két listán az az érzésem, hogy a melegvizet találtam fel, azaz az előbbi csoportba csupa könnyű, kezdőknek ajánlott játék (gateway game) tartozik, az utóbbiba pedig a fajsúlyosabb, gondolkodtató játékok (gamers' game). De mégsem. A halmazok elemeinek hasonlósága ellenére a csoportképző ismérvem úgy érzem mégis más, mint játékoknak e jól ismert felosztása esetén. 

A házi feladatom az, hogy eldöntsem, vajon e dimenziók mentén értelmezhető-e a játékoknak az a tulajdonsága, hogy túlságosan matematizáltak (mindjárt elmagyarázom), vagy az egy teljesen más tulajdonság. A matematizáltság alatt a számszerűsíthetőséget értem. Pl. a Santiagoban (amit amúgy az intuitív játékok közé sorolnék) a parti végén könnyen kiszámítható, hogy pontosan mennyit ér egy ültetvény, azaz mennyit érdemes licitálni rá. Könnyen, de mégsem gyorsan szokták ezt kiszámolni a játékosok, a játék végén bekövetkező lassulás pedig semmiképpen nem erény. Hasonló problémára emlékszem - többek kööztt - egy-egy Tikal és Vinci partimból.

19:38 - írta Adhemar

A jó hírekkel ellentétben a blog nem halt meg csak elment élni a saját életét, de most visszatér,  hogy a korábbiaknál rövidebb és összeszedetlenebb bejegyzésekben adjon hírt szerzője és a társasjátékok kapcsolatáról. Mondhatni pillanatképekben. De valódi képek nélkül (ahhoz szerkeszteni kell, ahhoz meg idő).

A bejegyzés apropóját tegnapi vásárlásom adja, mikor Compayának köszönhetően hozzájutottam a Caylus Magna Cartához viszonylag kedvező áron. A vásárlásra egyrészt az ösztönzött, hogy váratlan pénz állt a házhoz, másrészt megint egy évvel öregebb lettem.

Miért a CMC? Olyan játékot kerestem, ami

1) Nem túl drága

2) Két személy által is jtszható, de nem csak kétszemélyes

3) Nem túl bonyolult

4) De nem is túl egyszerű

5) Dicsérik az ismertetők és előkelő helyen áll a BGG-en

6) Még nincs meg :)

A kör elég gyorsan szűkült, csak a CMC felelt meg mindegyik elvárásnak (123. a ranglistán, ha jól emlékszem).

 A játékkal való alaposabb ismerkedésre egyelőre nem volt idő, éppen csak a szabályait olvastam el. Régebben előfordult, hogy csak a szabályok elolvasása után vettem meg egy játékot, de leginkább valami alapos ismertető alapján, ami kitért a szabályokra is. Most már pusztán a review-k utolsó bekezdését olvastam el, ami összegzi a benyomásokat. Nem rossz taktika, így nagyobb a meglepetés. Gamer körökben szégyen tán, de a CMC atyjával a Caylussal sem játszottam soha. Ha alkalom nyílt volna rá, nem mondtam volna nemet, de nem is vonzott különösebben, ugyanis láttam, ahogy Találkán 3-4 órát molyolnak fölötte egyébként nem éppen lassú észjárásukról ismert emberek. Az utolsó Puerto Rico és Funkenschlag partim alatt kiderült, hogy az én figyelmem nem tud ilyen hosszú ideig egy helyre koncentrálni. Node a CMC (na most már elárulhatom, hogy ez a Caylus kártyákkal operáló kistestvére, miként a Puerto Riconak a San Juan), minden ismertető szerint egyszerűbb és gyorsabb mint a Caylus, viszont nem kevésbé jó.

A szabályok alapján az első benyomás vegyes. Kevésbé lightos a játék mint vártam, viszont gazdagabb a doboz tartalma. 100 (!) fafigura és néhány tucat kartonpénz (és -jelölő) elég meglepő tartozéka egy kártyajátéknak. A komplexitása meg talán nem is hátrány, legfeljebb így nem azokkal a barátaimmal játszom, akiknek szántam a CMC-t, hanem komolyabb gamerekkel. A szabályok alapján egyébként a követendő taktikát elképzelni sem tudom (ami viszonylag ritka). Magyarán a játék nem tartozik abba a kategóriába, amit igazán szeretek, és aminek még nem találtam nevet. Mindenesetre az abba a csoportba tartozó játékok közös tulajdonsága, hogy átlátható benne az összefüggések rendszere, és már az első játékban világos, hogy melyek az értelmes lépések. Szerintem ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy játék túlságosan egyszerű lenne (lásd Carcassonne), inkább arra utal, hogy ..... hát nem is tudom mire. Mondjuk arra, hogy jól megtervezték, és a mechanizmus jól passzol a témához.

A doboz grafikája inkább színes, mint szép. Elég jó egyébként a doboz fényképarca, mert a enti képen sokkal visszafogottabnak tűnnek a három figura arcvonásai, mint a dobozon magán, ahol sokkal inkább túlhangsúlyozottak, már-már parodisztikusak. A kártyák grafikája szebb (bár a San Juan szintjét nem éri el), de a legkellemesebb meglepetést a fa figurák okozták. Csak színes kockák és korongok, de ilyen számban egy ekkora dobozban igazán lenyűgözőek.

Ha kipróbáltam, akkor még írok a CMC-ről.

Addig üdv.

ui. A Coloretto lassan a kedvencemmé növi ki magát.

A képekért a szokásos módon kszönet a www.boardgamegeek.com-nak.

 

15:34 - írta Adhemar

Szombaton kipróbálhattam a nemrégiben vett O Zoo le Miot, röviden az állatkertes társasjátékot. Kellemes meglepetésemre, nem egy egyszerű gyerekjátékról, hanem egy tervezést és gondolkodást igénylő mókáról van szó, amelyben az elragadó grafika csak hab a tortán. Két parti is kevés volt, hogy ráérezzek a helyes stratégiára, a lapok (lásd később) reális értékére, a legügyesebb építkezésre. Sebaj, így is tetszett.

Mechanikáját tekintve az Alhambrához NAGYON hasonló játékról van szó. Annyi a különbség, hogy a lapkákat nem egyszerűen megvesszük, hanem licitálunk rájuk, mégpedig mindenki egyszerre teszi meg a tétjét. Öt év alatt 5-5, azaz összesen 25 ilyen licitre kerül sor, de mégsem unalmas, mert mindegyik villámgyors. Aki nyer az viszi a lapot, és beépíti a kertjébe úgy, hogy a lapokra rajzolt utak sehol ne szakadjanak meg. A tie-breaker (döntetlen-eldöntés) is egyszerű - felváltva nyernek az éintettek. Öt típusú állat fordul elő (ragadozó, majom stb.) 1-3 csillaggal. Minden lapkán két állat található (á la domino). Annál vonzóbb az állatkertünk, minél több azonos típusú állat kerül benne egymás mellé (a csillagok számítanak, nem az állatok). Aki a legügyesebben egymás mellé rendezi a sokcsillagos, hasonló típusú állatait, ahhoz jön a legtöbb látogató. Ezt minden licit után változik. A látogatók a friss látványosságokat, tehát az újonnan vett állatokat tekintik érdekesebbnek - döntetlen esetén azt nézik meg. Minden év végén, tehát ötször, kiértékeljüka kerteket. Először minden állatkertben minden látogató, fa és pad 1-1, később 2-2, majd 3-3, végül 5-5 pontot ér. Fát az kap, akinek a lapkáin a legtöbb bokor van, padot pedig mindenki: minden körbejárható területe után egyet. Pénzhez az értékelések után lehet jutni (lapkánként egyet kapunk). A játék nyertese a legtöbb pontot gyűjtő játékos.

1) Komponensek. Meglepően sokat rejt a doboz. A legkevesebb az, hogy tetszetősek a lapkák. Sokkal többet számít, hogy a rájuk rajzolt utak, bokrok, egyebek miatt mintha igazi állatkert épülne  aszemünk előtt. Ehhez jönnek még a látohatók figurái, a züld fák és a fekete padok mind-mind fából. Az adu ász azonban a paravánként és a park bejárataként is funkcionáló négy kartonból kihajtogatható házikó (a négy játékosnak egy-egy). A lapok, a figurák és a házikó együtt - gyönyőrűek. A házak bele sem férnek a dobozba, így ki kellett dobnom belőle a kartont. Üdvös dolog ez, mikor minden többnek akar látszani, mint ami.

2) Taktika vagy stratégia. Szerintem mindkettő. Igazán nehéz, élvezetes döntések teszik izgalmassá a játékot. Gyakran trade-off merül fel az utak és az állatok optimális elrendezése között. Mindig nehéz megítélni, mennyit ér nekünk a licitálásra kerül lapka, és a többiek mennyit ígérnek majd érte. Kell-e nekem mindenáron, illetve ha megszereztem, hova is tegyem. Legalább az év végéig előre kell tervezni, ugyanis lehet látni mind az 5 lapkát, amit az adott évben beépíthetünk. Fontos a sorrendjük is, mert aki később épít be ugyannyi állatot, mint mi, ahhoz vándorolnak át a látogatók. Állatok, fák, utak és sorrend - sokfelé kell figyelni. És jó lenne észben tartani, kinek mennyi pénze van még, és vajon mire fáj a foga.  

3) Utak. Eleinte alábecsültem a jelentőségüket, de most már a legfontosabbnak azt tartom, hogy sokirányú, nyitott úthálózatunk legyen. A padokat senki nem veszi el tőlünk, nem úgy, mint a látogatókat és a fákat. Ügyeskedni kell ahhoz is, hogy az azonos típusú állatfajok egymás mellé kerülhessenek. Az útjainkhoz nem illeszkedő lapkát venni nem egyszerűen pazarlás, hanem a későbbi fejlődés gátja. Hiba, amibe többször beleestem.

4) vs Alhambra. A hasonlóság nyilvánvaló. A különbség meg számottevő és szerintem az O Zoo le mio javára szól. Alhambránál 4-5 játékossal belefutottam abba a problémába, hogy nem azt az épületet vettem meg, amire szükségem volt, hanem amihez megfelelő pénznem a rendelkezésemre állt. Itt ezt elkerülte a tervező, ami elég is annak eldöntéséhez, melyikkel játszom szívesebben, bár az egyidejű licit sem a legtervezhetőbb építkezéshez vezet út. Ezen felül az Alhambránál is fontosabb és nehezebb itt a kert helyes kialakítása.

5) Fenntartások. Sokszor, nagyon sokszor kell újraszámolni a csillagokat és a fákat. Persze mindig max. két színben, de ez sem épp a gördülékenységet segíti. Más nincs is. Talán még annyi, hogy túl sok mindenre kell figyelni. Ennyi tényezőt egyelőre nem sikerült áttekintenem, ezért ráfognám a játékra, hogy kaotikus, de érzem, hogy nem így van, csak jobb vizuális memória vagy mi a szösz kellene.

6) Summa. Gyors, szép, izgalmas, nehéz döntésekkel teli játék. 2 és 3 játékossal próbáltuk eddig, mindkét felállásban tetszett. Külön erény a szememben, hogy nem absztrakt, pontosan arról szól, amit ígér - állatkertet építünk. Az egyszerű szabályok és a témája miatt szerintem non-gamereket is könnyen rá lehet beszélni egy-két partira. Ajánlom mindenkinek, Payánál csak 3300Ft.

 

09:41 - írta Adhemar

A társasjátékvilágot a baráti együttműködések, a kis pénzeken való békés osztozás és a játék felett érzett közös öröm jellemzi (ha nem is ilyen patetikusan). A legtöbb kiadó és mindegyik tervező maga is aktív játékos, nemcsak a pénzt látják, hanem a játékot is (vö. zene- és filmipar). Ezért szinte soha nem gördítenek akadályt a játékok INGYENES online megjelenése elé. Végül persze, ha tetszik a játék, úgyis megveszi az ember - végső soron tehát a kiadó is jól jár. Tucatnyi helyen lehet online játszani (majd lesz erről egy post), de mind közül a legnagyobb a brettspielwelt.de, ahol mintegy 60 játék közül választhatunk. Well, nekem még sose sikerült kapcsolódnom a munkahelyi tűzfal és szerény IT ismereteim miatt, de most nem ez a lényeg. Itt játszható volt a Puerto Rico, a modern eurogame-k zászlóshajója, a legtöbbre tartott, és egyik legnépszerűbb játék. Mindeddig. Mert márciusban az eredeti kiadójától, a Ravensburgertől (pontosabban annak alea leányvállalatától) megvette a számítógépes felhasználás jogait mindannyiunk kedvenc mamutja, a microsoft. Ezek után kérte a játék törlését a bretspielweltről. Meg nem erősített információk szerint a brettspielweltet sem az Üdvhadsereg tartja fenn, hanem a kiadók fizetnek (!) a megjelenésért. Tény, reklám nincs a BSW-n, akkor pedig mi másból élnének.

Megjegyzem, eddig is volt PC-s verzója a Puerto Riconak a Dartmoorsoft kiadásában. Őket nem zavarta a brettspielwelt. Emellett letölthető a BGG-ről legalább három csúnya, de mégis játszható verziója közepesen erős gépi ellenfelekkel (Excel makróban, Visual Basicben meg mittudoménmiben). A microsoft PC-s, online és Xbox megjelenést ígér. Az első kettő már létezik, ugye, Xbox-om meg nincs és nem is lesz. Klassz. Ja, és a kiadó több más játékára is hasonló szerződést írtak alá a hírek szerint, feltehetően a Ra-ra és a Princes of Florencre.

Egyszerűen nem illik a microsoft a társasjátékiparba. És itt nem személy szerint vele van baj, hanem a nagyokra jellemző mentalitással és eszközökkel, akik az együttélésnek két formáját ismerik: a versenyt és a merger&acquisiton-t. Ezt az iparágat eddig a szimbiózis jellemezte. Remélem, így marad.

20:07 - írta Adhemar

2006 második felében alig vettem új játékot, talán egy-kettőt. Karácsony óta azonban újult erővel szórom erre a pénzt, mintha fontosabb helyre nem mehetne. Igyekszem betartani azonban azt a régen felállított szabályomat, hogy havonta csak egy játékkal gyarapodhat a gyűjteményem. Azóta ez visszaköszönt a Boardgamegeeken is, ahol az Iron gamers név alatt szerveződők próbalnak így szabni gátat a játékvásárlásra fordított összegnek. Nem is a pénzzel van a baj, hanem az idővel. Minek vegyek új és új játékokat, ha nincs alkalmam játszani velük. Az El Grandém például két éve vár celofánba csomagolva egy lovagra, aki elveszi ártatlanságát. Remélem, nem fonnyad el :)

December elején leltem a BGG-en egy eladó Tooor!-ra, amire már régóta vadásztam. Focis játék :) Kell-e többet mondanom? Nyilván igen, mert több ilyen témájú játék is van a piacon. Hosszú nyomozásom eredménye azonban az, hogy egyedül ebbe érdemes invesztálni. Kosmos kiadás, kétszemélyes. Azon nyomban megrendeltem. Bankon keresztül küldtem a pénzt. A játék használtan 10 eurót kóstált, a szállítás 5,5-t, a tranzakciós díj ugyanennyit. (mégiscsak röhej, hogy pár gomb lenyomásáért ugyannyit kérnek, mint egy doboz 400km-es szállításáért) Januárban meg is érkezett a csomag a belvárosi postára, csakhogy a posta elfelejtett erről értesíteni. Két hétig nem vettem át (merthogy nem tudtam róla), azután visszaküldték a feladóhoz. Remek. Nincs kedvem a bankokat tovább gazdagítani, ezért legközelebb postán küldöm az újabb szállítás postaköltségét, és remélem, hogy meg is kapom a dobozt. Ezt a vásárlást decemberhez számítom.

Régi álmom, a Samurai akciósan 6500 forintba kerül a Gémklubnál. Azonnal megrendeltem. Január.

Egy "szakmai berkekben" igen jó ajánlólevelekkel ellátott játék, a Reef Encounter akciósan mindössze 6000 forint ComPayánál. Elolvastam még egy-két ismertetőt, köztük az etalonnak számító Tom Vaselét, ami végképp meggyőzőtt arról, hogy érdemes megrendelni. Halkan jegyzem meg, hogy Tom Vaselnek szinte minden játék tetszik, de az látható volt, hogy ez megkülönböztetetten. A szabályait Luxemburgban olvastam, és éppen ma került sor a próbajátékra az öcsémmel. Le vagyok nyűgözve :)) Talán nekem ez lesz az, ami a legtöbbeknek a Tigris és Eufrátesz. Dinamikus, de nem kaotikus, okos, de nem túlbonyolított, és tökéletesen illeszkedik a témájához. A szabályfüzete 12 oldal, de viszonylag röviden el lehet magyarázni, mert ennek jelentős része kép és példa. Persze még korai bármit mondani, mert az első parti közepén vagyunk (egyéb elfoglaltságok miatt félbe kellett hagynunk), de az első benyomások elképesztően kedvezőek. Február.

Márciusban van a névnapom. Telepátiával és szóbeli rásegítéssel elértem, hogy kedves családom a Hey! That's my fish-sel lepjen meg (micsoda idióta név). Ma bontottam ki, még nem volt alkalmam játszani vele. A pingvin figurák aranyosak, az elérhető ismertetők csupa jót mondtak róla - no persze, hiszen ezért kértem épp ezt. Változatosság kedvéért ennek a forrása egy valóságos bolt, a szerepjátékosok Mekkája, a gyűjtögetős kártyajátékosok paradicsoma és a társasjátékozók ..hm.. Jeruzsáleme, a Szellemlovas. Március.

Tegnap este ComPaya akciós ajánlatai között találtam az O Zoo le Miora. Gyorsan lecsekkoltam a BGG-en, és úgy láttam, 3300 HUF-ot feltétlenül megér. Főként olyan játékokat keresek mostanában, amelyek újoncoknak is tetszhetnek, és én is örömöm lelem bennük. Reményeim szerint ilyen lesz a Hey! That's my fish mellett ez is. A Samurai már bizonyított, a Reef Encountertől ilyent nem várok, ahhoz hosszú és túlságosan összetett. Az O Zoo le Mionak leginkább a témája ragadott meg: állatkertet építünk. Off: A budapesti állatkert néhány évre egyre csak szépül, aki rég járt arra, nézze meg. Ez tehát az áprilisi vásárlásom - előrehozva márciusra.

Ugye, milyen szépek a dobozok :) Kösz BGG!

19:40 - írta Adhemar

Hosszú böjt után mostanában viszonylag gyakran van alkalmam játszani. A partnerem ebben egyrészt az öcsém, másrészt két kedves lányismerősöm, akikkel most próbálom megszerettetni a német stílusú játékokat - nagy sikerrel.

Először a Clocktowerst mutattam nekik (lásd a korábbi írást). Újabb és újabb visszavágót kértek az első két alkalommal, azóta viszont nem került elő. Nem bánom, én cseppet sem kedvelem.  Később a frissen vett Samurai került sorra. Kicsit féltem, mert ez egy komolyabb agyalást igénylő játék aranyos cicák nélkül, de sikert aratott. Eleddig a lányok kedvence. Egy alkalommal a személyes liblingemet, a Bohnanzát is bemutattam, de nem fogadta osztatlan lelkesedés, így visszatértünk a Samuraihoz (amivel azóta már kettesben is játszottak). Tegnap a Cartagena került az asztalra, ami szintén tetszett mindkettejüknek. Az egyszerű szabály, a vonzó téma és a megnyerő grafika megtette hatását. A Cartagena és a Clocktowers sikerében nem kételkelkedtem (mint ahogy abban sem, hogy utóbbit az újabb játékok majd elhalványítják), de a Samurai fogadtatása kellemes meglepetést okozott. A Bohnanza kisebb kudarcán csodálkozom, talán kap egy újabb esélyt. Annak módfelett örülök, hogy az gondolkodtatós, tartalmas játékoktól nem riadnak vissza a hölgyek.

Emellett az internetet is aktívabban használom. Most fejeződött be két Samurai partim a www.mabiweb.com oldaon. Egy Richelieu (ugyanott) és egy Tigris és Eufrátesz (a BGG-en) most is tart, egy Santiago pedig nemrégen indult (a spielbyweben). Utóbbi hiába remek játék, nem igazán netre való. Egy-egy körben ugyanis minden játékos többször is sorra kerül, ezért nagyon vontatottan haladunk csak. Richelieu-t egyébként korábban nem játszottam ez egy tanulóparti. Régebben gondolkoztam a beszerzésén, de nem tetszik túlságosan, így most letettem róla - egyébként sem kapni sehol. A Tigris és Eufráteszt neten sokkal jobban kedvelem, mint élőben. Már két éve dilemmázom azon, érdemes-e megvennem. Santiagom és Samuraiom van, vegyetek ti is. Mindkettő akciós a két magyar online játékboltban (lásd a kedvenc linkek között).

emlékeztető magamnak a lehetséges jövőbeni postokról:

- online játékok 

- linkajánló

- Magyarországon kapható játékok

- bevezető jellegű játékok (gateway games) - erre még kell egy jobb szót találni

- barátnős játékok (girlfriend's game)